Balogh József energetikai szakértő írása.
Amikor a következő kormány rövid összefoglalót készít majd elődje energiapolitikájáról, a jelentésnek a fedőlapján jó eséllyel egy napelem fényképe lesz. A PV (iparági rövidítés) az egyik legtúlpolitizáltabb téma ugyanis ma Magyarországon. Ez az egyébként teljesen egyszerű megújuló energia a sajtó sztárja lett: nincs olyan hét, hogy valami ne jelenne meg róla, az új bekötések felfüggesztéséről, az önrész megemeléséről vagy a szaldóelszámolásról. Az új napelemekre elrendelt moratórium még az Európai Bizottság RRF értékelésébe is bekerült.
Miért ennyire komplikált a napenergia Magyarországon?
A kiinduló pont nagyon egyszerű: megújuló áramtermelők (iparági rövidítés: RES) nélkül az EU nem lesz karbonsemleges 2050-re. Tehát szélerőművek, napelemek, bio-masszaégetők, vízerőművek, stb-k kellenek. A kérdés az, hogy melyikből mennyi. A RES termelés belső struktúrája százalékos arányban így néz ki az EU-ban:
Európában a szél – víz páros jelentősebb (kb 70%), mint az összes többi együtt. Vagyis ha fúj a szél és van csapadék (nem úgy, mint 2022-ben), akkor Európa több áramot termel, mint amennyit fel tud használni.
Mennyiben különbözik a magyar RES termelés a fenti EU átlagtól? Magyarországon kevés vízierőmű van, helyét itt eredetileg a biomassza vette át. 2015-ben, már a jelenlegi kormány ötödik évében, a magyar megújulótermelés még valahogy így nézett ki:
Látszik, hogy 2015-ben Magyarországon a biomassza – szél kombónak körülbelül ugyanakkora volt a részesedése, mint a szél – víz duónak az összeurópai átlagban. De a magyar biomassza – szél párosnak volt egy hatalmas stratégiai előnye: a biomassza nem időjárásfüggő, míg az EU első két fő megújulótermelője semmit sem ér, ha az időjárás nem megfelelő. Ezek azok a napok, amikor Nyugat-Európában egyszerűen nincs elég áram. Ilyenkor fordul át az úgynevezett “piackapcsolási mechanizmus” (market coupling) keletről nyugatra üzemmódba, és a francia – német elektromos rendszer elszívja a Közép-Európában és a Balkánon megtermelt áramot.
Mi változott Magyarországon 2021-re? A napenergia lett a meghatározó, egyedül fontosabb, mint minden más RES termelés együtt. Az eredeti biomassza – szél kombó mostanra már csak a “futottak még” kategória:
Az új szereposztással három probléma is van:
Az első páros (nap + biomassza) részesedése ebben az új felállásban már 80% fölött van. Ez túl sok.
Az egyik közülük, a nagyobb részesedésű, teljesen időjárásfüggő: ha süt a nap Magyarországon, akkor van zöldáram, ha nem, akkor nincs. A biomassza fent említett stratégiai előnye (zöld energiát termel, de nem időjárásfüggő) ekkora PV termelés mellett eltűnik.
Hiányzik a szélenergia. 2015-ben még ezüstérmes volt, mára alig éri el a 10 százalékot. Ennek az a szomorú oka, hogy 2016 óta Magyarországon lehetetlen szeles erőművet építeni. Volt olyan minisztériumi előterjesztés, amelyik 2030-ra nulla szélenergiával számolt. A logika az volt, hogy a már megépült szélfarmok kifutnak, újat meg úgyse lehet építeni. De ma már más szelek fújnak: a frissen felállított Energiaügyi Minisztérium többször (igaz, csak óvatosan) utalt arra, hogy a szélerőművek engedélyezését át kell gondolni. Az EU által már jóváhagyott magyar RRF-tervben is benne van, hogy lesznek új szélerőművek Magyarországon.
Összefoglalva, Magyarországon rossz a megújulóáram-termelés belső szerkezete. Túl sok a napenergia és hiányzik a szél.
De miért pont a napenergiát futtatta fel a kormány? És miért ennyire meredeken? 2016-ban még csak 20 000 háztartási méretű kiserőmű (HMKE) volt Magyarországon, tavaly szeptember végén már 163 000. Hét év alatt megnyolcszorozódott a HMKE-k száma. A politikai kedvencnek számító atomerőműhöz hasonlítva a magyar HMKE szektor egy dinamikusan fejlődő iparág. Paks II kilenc év után még mindig engedélyekre vár, míg a HMKE hat év után méretben már akkora, mint egy paksi blokk.
Az összes napelem (HMKE és ipari) beépített kapacitása pedig már kétszer nagyobb, mint maga Paks I. Először 2020 augusztusban történt meg, hogy a napelemek több áramot termeltek dél körül, mint az atomerőmű (igaz, ehhez az is kellett hogy az egyik blokk pont meghibásodott, és egy másik tervezett karbantartás miatt eleve állt).
Ezek szép zöld sikerek, de energiastratégiai szempontból nehéz megmagyarázni a magyar kormány elsősorban csak napelemre építő elkötelezettségét. Ha ilyen mennyiségben és ennyire gyorsan épülnek a napelemek, akkor az legalább három ok miatt is problémát okoz.
- Alacsony a kihasználtságuk.
Magyarország éghajlata nem mediterrán, az átlagos napos órák száma 2 200 körül van évente. Így a napelemek maximum kihasználtsága körülbelül 25 százalék (Paksnál ez a szám 90 százalék feletti). A PV panel télen – nyáron ott van, de az idő háromnegyed részében semmit sem termel. A 4 000 MW beépített kapacitás valójában csak nagyjából 1 200 MW zsinór (00 – 24) értékre számított operatív (azaz bevethető) kapacitást jelent.
- Rossz a hatásfoka.
Egy átlagos PV panel a napenergia csak 21 százalékát tudja árammá alakítani. Ez az elektromos iparban kevésnek számít. A szenes erőművek átlagos hatásfoka 38 százalék, míg a gáztüzelésű, modern turbinák 55 százalékos, vagy ennél is jobb hatásfokkal működnek.
- Nehéz kiegyensúlyozni.
Hiába van több ezer napelem a MAVIR hálózatán, ha azok vagy mind együtt termelnek (süt a nap), vagy együtt kapcsolnak ki (beborult, este van). Ez a “nyájszellem” különösen megnehezíti a MAVIR munkáját. Több ezer napelem betáplálási pont van, de nincs portfólió hatás, az egész rendszer együtt mozog. Ha kisüt a nap, akkor több hagyományos erőművet kell visszaterhelni (autós nyelven: üresbe rakni, járó motorral); ha hirtelen befelhősödik, akkor több ezer MW, addig készenlétben lévő tartalékot kell villámgyorsan “behívni” (autós nyelven, egyesbe rakni).
Ha a fenti problémákhoz még hozzáadhatunk néhány általános megfigyelést is. Például azt, hogy a magyar naperőművek több ezer hektár termőföldet vettek el a mezőgazdaságtól. Vagy említhetjük még, hogy az orosz gázfüggést itt kínai PV-panel függésre cserélte le a kormány, úgyhogy az ország energiafüggetlensége nem javult. Összességében tehát nehéz jó érveket találni a fent leírt, erőltetett napelemtelepítési politika mellett.
Mi a megoldás?
Hogy lehet ebből a napelemcsapdából leghamarabb, és a legkisebb veszteséggel kimászni? Első a szabályozási kockázat csökkentése. Két fontos kérdésről már számos cikk megjelent, ezekre jó lenne mihamarább választ kapni:
- Meddig marad érvényben a tavaly október végén bejelentett csatlakozási moratórium?
- Mi lesz a “szaldós” számlázással? Marad éves, vagy esetleg csendben bevezetik a havi (kevésbé értékes) elszámolást?
Szeretnék egy harmadik, eddig talán elhanyagolt szabályozási kérdést is felvetni:
- Mikor változik az egyetemes áramszolgáltatás ára?
A kormány csendesen, de alaposan megkavarta a lakossági fogyasztók részére eladott villamosenergia árát 2022 július elsején. Egy NFM rendeletben az energiadíjat csökkentette (ismétlem: csökkentette, az energia-válság közepén), az átviteli díjat (amit a MAVIR, mint rendszer-irányító kap) megemelte, de a kettő összege nem változott. Ezért a lakossági fogyasztók ebből az átcsoportosításból először semmit sem vettek észre.
Miért fontos ez a napelemek szempontjából? A HMKE többlettermelését a helyi áramszolgáltató ma 5 ft/kWh áron veszi át (ez volt 12 ft/kWh tavaly júliusig). A HMKE-ek 90 százaléka természetes személyek (és nem cégek) tulajdonában van. Amikor a “kisember” PV tulajdonos felismeri, hogy a HUPX elszámoló ára 60 ft/kWh körül van, akkor az első reakciója az, hogy „ . . . engem becsaptak. Na, ennyiért nem adom oda”.
És ez lesz az a pillanat, amikor ez a 160 000 család egyszerre elkezd extra fagyasztóládát, elektromos hősugárzót és légkondicionálót vásárolni: inkább elhasználja az összes megtermelt áramot, de tizenkettedáron nem adja át a helyi áramszolgáltatónak. Különösen fontos lesz ez a „pazarlási reflex” azoknál, akik a szaldós elszámolásról, pont a fent említett bekötési moratórium miatt, egyszerűen lemaradnak (2024 január után).
A HMKE tulajdonosok aligha lesznek az energiatakarékosság éllovasai. Pedig egy energiaválság közepén elherdálni az elektromos áramot, amiből országos szinten már most sincs elég, nagy hiba.
Röviden összefoglalva, a magyar megújuló áramtermelés belső struktúrája torz (túl sok a nap és kevés a szél), az árszabályozás hibás (túl alacsony az átvételi ár), viszont napelem nélkül Magyarországon nincs elég zöldenergia. Az új Energiaügyi Minisztérium számára ennek a hármas feladványnak a sikeres megoldása egy igen sürgető kihívás. Sok sikert hozzá!
Balogh József korábbi írásai a 444-en:
- Ársapkától usankáig
- A szankció penicillin, nem bunkósbot
- A kis gömböc kalandja az olajszankcióval